Ferencsik kezdőknek és haladóknak – az Élet és Irodalom írt kritikát a Hungaroton albumáról

5991813282026_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

The Masters Collection címmel pár hónapja új sorozatot indított a Hungaroton. „…legnevesebb művészeinek ikonikus felvételeit gyűjti össze” a cég e kiadványokban. „Olyan felvételeket, melyek nemcsak egy életművet, hanem egy kort határoznak meg…” – foglalják össze a szerkesztők az alapelveket a lemezborítón. Eddig három album jelent meg, mindegyik három-három CD-t tartalmaz. Mintegy három és félórányi zene már alkalmas arra, hogy ha csak keresztmetszetszerűen is, képet adjon egy-egy előadói pályáról, még ha az a legnagyobbak és legösszetettebbek közé tartozik is.

Márpedig úgy fest, itt valóban a legnagyobb életművekről van szó: az eddig megjelent három doboz közül az első Cziffra György magyarországi felvételeiből válogat, a második a Tátrai Vonósnégyes néhány emlékezetes hanglemezét teszi közzé újra, míg a legutóbbi gyűjtemény, amelyről ebben a cikkben lesz szó, Ferencsik János portréját kínálja. Egy olyan lemezalbum, amely a The Masters Collection sorozatban jelenik meg, részben arra jó, hogy azoknak, akik még életében hallhatták a kiválasztott előadót, felidézze művészetüket, de tekintettel arra, hogy régi nagyságokról van szó, egy másik lehetséges funkció legalább ilyen fontos: az újabb generációk ezekből az antológiákból ismerhetnek meg olyan kivételes művészeket, akiknek eddig csak hírét hallották.

Ferencsik János (1907–1984) valóban a legnagyobbak egyike volt: olyan muzsikus, akinek személye és munkássága hosszú korszakot határozott meg. Formátuma már a két világháború között kibontakozott: nem véletlen, hogy 1940. október 8-án, a Magyarországról emigráló Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúkoncertjén, a Zeneakadémián éppen a harminchárom éves Ferencsik vezényelte a Székesfővárosi Zenekart. A Nemzeti Zenedében Lajtha Lászlótól tanult zeneszerzést, Fleischer Antaltól vezénylést, hangszerelést, partitúraolvasást, de sokakkal ellentétben ő nem volt a budapesti Zeneakadémia neveltje, sőt más zeneakadémiáé sem. Nem volt erre ideje, mert már húszévesen az Operaházba került korrepetitorként, hogy alig néhány évvel később olyan európai zenei műhelyekben dolgozhasson, mint Bayreuth, Salzburg, Bécs. 1945 után, sőt korábban is lehetősége lett volna arra, hogy mint néhány más honfitársa, Nyugaton építse tovább karrierjét, ő azonban Magyarországot választotta. Nagy hatalmú muzsikus lett idehaza, a magyar zenei élet egyik legfőbb ura az opera és a hangversenyélet területén egyaránt, s ez negatívumokkal is járt: sokan, s nem teljesen alaptalanul, az ő szigorú, de inkább a hangverseny ihletet adó szituációjára, mint a próbák aprólékos munkájára építő muzsikusegyéniségének nagyvonalúságát okolták azért a színvonalbeli stagnálásért, amely a hetvenes évekre a magyar zenekari kultúrában kialakult, s amelyből 1983-ban Fischer Ivánnak és Kocsis Zoltánnak kellett kiragadnia a magyar zenei gondolkodást a Budapesti Fesztiválzenekar megalapításával.

The Masters Collection Ferencsik-albumának összeállítása nem lehetett kockázatmentes feladat, mert a karmesternek vannak szürke, rutinszerű felvételei is. Ez az antológia azonban a legelőnyösebb módon világítja meg a dirigensi profilt. Ráadásul nem mindig veszélytelen művekben. Az első CD-t Beethoven 5. szimfóniá_ja nyitja. Hallhatnánk idejétmúltan romantizáló, túlzásoktól sem mentes olvasatot is – ehelyett tiszta és világos, erőteljes, de egyszersmind fegyelmezett koncepciójú, megragadó előadást élvezhetünk. Hasonló jók mondhatók el Schubert _8. (Befejezetlen) szimfóniá_járól is: Ferencsik muzsikálását itt is egyensúly és mérték, ugyanakkor színgazdagság és költőiség jellemzi – és a korai romantika sejtelmessége. A két szimfónia között egy versenymű egy harmadik bécsi szerző, Mozart tollából: az _Esz-dúr kürtverseny (K. 447) Friedrich Ádám szólójával csupa könnyedség és játékosság, elegancia és természetesség – olyan interpretáció, amelyet az azóta eltelt évtizedek historikus produkciói sem érvénytelenítenek.

A második lemez Ferencsik Bartók- és Kodály-interpretációiból ad ízelítőt (Táncszvit, Cantata profana, Háry-szvit, Marosszéki táncok). A karmester Bartókja markáns, erőteljes, Kodálya színgazdag, temperamentumos. A harmadik CD-n az Ünnepi nyitány, a Bánk bánrészletei és a Hunyadi László Palotás_a reprezentálja Ferencsik meghatározó kapcsolatát Erkel zenéjével, Liszt _Les Préludes-je a nagy 19. századi romantikus szimfonikus költeményei iránti affinitását, Delibes (Csárdás), ifj. Johann Strauss (Kék Duna-keringő) és Berlioz (Rákóczi-induló) a népszerű zsánerdarabok hatásos tolmácsolása területén megmutatkozó eleganciáját. A válogatás tehát, amellett, hogy időtállónak, igényesnek és modernnek mutatja Ferencsik művészetét, sokoldalúságát, rugalmasságát és a magyar zene iránti elkötelezettségét is érzékelteti, a szólistákat is foglalkoztató művekben pedig a korabeli magyar előadó-művészet kontextusába helyezi olyan partnerek szerepeltetésével, mint Ágai Karola, Komlóssy Erzsébet, Réti József, Simándy József, Faragó András és a már említett Friedrich Ádám. Fontos, hogy nemcsak az Állami Hangversenyzenekart, de a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát is hallhatjuk a lemezeken – így Ferencsik kiteljesedett, nagy korszakának mindkét meghatározó zenekari kapcsolatát méltón reprezentálja a kiadvány.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton Chopin: Ballades & Impromptus albumáról a Magyar Narancsban

5991813282927_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

A lengyel romantikus életének túlnyomó részét hazájától távol töltötte – részben ez tette zenéjét hasonlíthatatlanul nosztalgikussá és fájdalmassá. Művészete alkotás és előadás egységét jelenítette meg: őt hallgatva a kortársak e kettő egymást inspiráló szerepét tapasztalták meg. Chopin a szalonok körülrajongott virtuóza volt, ugyanakkor a zongora-írásmód megújítója, akinek sikerült eredetit alkotnia ezen a hangszeren egy olyan korban, amelyet Liszt uralt.

Két markánsan különböző műfaj találkozik a lemezen: a zeneszerző saját „találmánya”, a zongoraballada, amelynek romantikus elbeszélő hangvételét részben Mickiewicz költeményei ihlették, és az impromptu, amelyet elsőként Schubert tett nevezetessé a zenében, s amelynek, mint a latin in promptu (= készenlétben) kifejezés jelzi, a rögtönzésszerű zenei kifejezésmód alkotja magatartásbeli lényegét. A négy ballada és a négy impromptu együtt termékeny szerkesztői ötlet, amely lehetőséget ad arra, hogy az előadó erős kontrasztokkal Chopin két eltérő profilját vázolja fel: az epikus-drámai és a szeszélyesen lírai, elegánsan improvizatív megszólalásmódot.
A Tokióban élő és tanító Farkas Gábor magasrendű kreativitással aknázza ki a műsor kínálta lehetőségeket. A hangszert fölényes virtuozitással uralja, ujjai alatt a hangzás, ha kell, szimfonikus, ha kell, csipkeszerűen áttört. A hangvétel hol grandiózus, hol álmodón gyengéd, a telt harmóniák ércesek, a díszítések gyöngyözők. A legfontosabb azonban talán a szuverenitás: a zene hiteles hangsúlyokkal, beszédes tagolással él és lélegzik értelmezésében.

A Hungaroton a 90. Ünnepi Könyvhéten

2019. június 13. és 17. között került megrendezésre a 90. Ünnepi Könyvhét, amelynek új budapesti helyszínén, a Duna-korzón a Hungaroton ismét önálló standdal és exkluzív kínálattal képviseltette magát. A hangoskönyv-sorozat mellett népszerűek voltak a klasszikus zenei valamint gyereklemezek, pénteken Kováts Adél, vasárnap Kern András várta dedikálással a vásárlókat.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton Existentia című albumáról a Gramofon nyári számában

5991813280527_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Karosi Bálint munkássága sok tekintetben hasonlít Johann Sebastian Bach lipcsei működéséhez – mutat rá a magyar muzsikus szerzői lemezének kísérőfüzete. Ő is mindennapi kapcsolatban áll a templomi zenével – jelenleg a manhattani Saint Peter’s Church kántora –, gyakorló orgonaművész és elhivatott zeneszerző. 2003-tól él az USA-ban, néhány éve már amerikai állampolgár. A CD-n három műve hangzik fel. A nyitódarab egy orgonára, ütőhangszerre és vonósokra komponált Kettősverseny (2016), ezt egy Hármasverseny követi cimbalomra, hárfára és gitárra (2015), a korong záródarabja pedig a Weöres Sándor emlékére írt Existentia (2014) címet viselő háromtételes szimfonikus költemény. A Hármasverseny magyar szólistákkal és a Horváth Balázs vezényelte Anima Musicæ Kamarazenekarral szerez élményteli perceket a hallgatónak, míg a két szélső kompozíció felvételei amerikai zenészek közreműködésével készült. A magyar gyökerek sok helyen tetten érhetők Karosi kompozícióiban. Az egyik legmeghatóbb, mikor az Existentia zárótételében a zeneszerző édesanyja, Pászthy Júlia énekel egy magyar népi dallamot.

Rejtő Jenő-hangoskönyvek Kern András előadásában

5991811437220_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg
5991811436926_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Újabb két albummal bővül a Hungaroton Rejtő-sorozata: Az elátkozott part és Az elveszett cirkáló került felvételre Kern András utánozhatatlan előadásában.

„Irodalmi bálványok emelkednek és dőlnek le, mozdíthatatlannak hitt idolok hullnak át az idő rostáján, de Rejtő Jenő marad. A péhovard, mondja nemzedékek sora felcsillanó szemmel, amikor nagyon jóízű nevetésekre emlékeznek, sőt, ezt inkább röhögésnek lehetne csak pontosan nevezni. A találkozás Rejtő Jenő és Kern András között sorsszerűnek tekinthető. Sok színész van, sok kiváló színész is, de egy van, aki a kernandrás. Ezzel a névvel egy műfajt lehet meghatározni. A kernandrás- és a rejtőjenő-műfajok összefogásából pedig csak szenzációs eredmény születhet. Ezek a CD-k függést okoznak. Akik még nem olvasták, egyszerre válnak két alkotó rajongóivá, akik meg már igen, azoknak a halhatatlan történetek egy életre összekapcsolódnak Kern András hangjával.” (Szatmári Róbert)

A Rejtő-sorozatban eddig megjelent hangoskönyvek:

  • Piszkos Fred, a kapitány

  • A három testőr Afrikában

  • A szőke ciklon

  • Vesztegzár a Grand Hotelben

  • Az elátkozott part

  • Az elveszett cirkáló

Új Hungaroton-album: Existentia címmel megjelent Karosi Bálint szerzői lemeze

5991813280527_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Hogy mennyi a különbség egy 18. század eleji lipcsei és egy 21. századi New York-i kántor feladatai között? Meglepően kevés. J. S. Bachhal szemben Karosi Bálintnak, a manhattani Saint Peter’s Church jelenlegi kántorának tanítania szerencsére nem kell, de saját templomának zenei együttesét pontosan ugyanúgy meg kell szerveznie, és zenét is ugyanúgy kell szolgáltatnia az istentiszteletek számára, mint legnagyobb elődjének, ez a zene pedig éppúgy lehet a sajátja, mint más zeneszerzőké. Lemezünkön Karosi Bálint saját, zenekari műveiből válogatunk.

A Hungaroton Chopin: Ballades & Impromptus című albumának sajtótájékoztatója

2019. június 4-én tartotta a Hungaroton lemezbemutató sajtótájékoztatóját, amelyen a Liszt- és Junior Prima Díjas, generációjának egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze, Farkas Gábor közreműködésével készült Chopin: Ballades & Impromptus című albumot mutatták be. A sajtótájékoztatón Farkas Gáborral Hollós Máté beszélgetett.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton Mozart: The Complete Piano Trios albumáról a Magyar Narancsban

5991813282521_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Hegedű, zongora, cselló: a zongoratrió a klasszikus zene olyan műfaja, amelyet a hangversenyélet évtizedek óta elhanyagol. Egy évszázada olyan együttesek koncerteztek, mint Jacques Thibaud, Alfred Cortot és Pablo Casals legendás hármasa, később ötven évet határozott meg a ma (kilencvenöt esztendősen) is aktív Menahem Pressler személye köré rendeződő, hasonlóan korszakalkotó Beaux Arts Trió – de mi, magyarok is büszkék lehettünk a Pauk–Frankl–Kirshbaum trióra, melynek két tagja hazánkban született. Ilyen együttesek ma már nincsenek. Nem is halljuk Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms és a többi klasszikus, romantikus és modern szerző trióit. Vagy ha igen, csak elvétve.

Kezünkben egy háromlemezes album, amely nemcsak hogy tartalmazza Mozart zongoratrióit, de egyrészt mindjárt az összest (nyolc mű), másrészt időrendben, aminek köszönhetően elénk tárul a műfaj mozarti fejlődésfolyamata, a művek formátumának fokozatos növekedése K. 254-től K. 564-ig. Szabadi Vilmos, Gulyás Márta és Onczay Csaba összeszokott együttese előtérbe helyezi a művek könnyedségét, a dallamok tagoltságát, a ritmika rugalmasságát. A tolmácsolások hangzása áttetsző, a megfogalmazás elegáns és választékos – de aki fogékony erre, észreveheti a csevegő mozarti dallamok mögött kitáruló mélységeket is, a legtöbbször szórakoztató funkciójú kamarazene filozofikus jellegét. Egyetlen mű, a K. 498-as Esz-dúr „Kegelstatt” trió megszólaltatásakor a csellista helyett világklasszis brácsás, Szűcs Máté a második vonós. Három óra magasrendű élvezet.